„Gyerekellenes” az új Nemzeti alaptanterv a Magyartanárok Egyesülete szerint

„Gyerekellenes” az új Nemzeti alaptanterv a Magyartanárok Egyesülete szerint

2020. 02. 02., v - 10:22
0 hozzászólás

„Ez a Nemzeti alaptanterv a magyar nyelv és irodalom tantárgy tekintetében nem nemzeti és nem alaptanterv.”

„Ez az alaptanterv újra az ideológia, a politika szolgálólányává teszi az irodalmi nevelést, s ezzel legalább negyven évvel veti vissza az 1978-ban a szolgálólányi szerepből kiszabadult magyartanítást.”

„Nem szolgálja sem személyiségfejlődésüket, sem tanulás- vagy munkakultúrájukat, sem boldogulásukat a munka világában. Ezért mélyen gyerekellenes.”

„Érzéketlen minden iránt, amit a magyar pedagógiatudomány, a tantervelmélet, a szakmódszertan az előző évtizedekben megalkotott.”

„A most nyilvánosságra került kormányrendelet olyan súlyosan veszélyezteti a nemzet egységét, a nemzeti kultúrát, a magyar nyelv és irodalom szerves fejlődését, a diákok fejlődését, a tanári munka szakmaiságát, annyira mérgezi a közgondolkodást, hogy azonnal vissza kell vonni.”

- ilyen és hasonló erős állításokat fogalmazott meg a Magyartanárok Egyesülete, amit most teljes egészében közzéteszünk a DRÓTon.

NAT a Magyartanárok Egyesülete szerint

NAT a Magyartanárok Egyesülete szerint

2020. január 31-én vált nyilvánossá a módosított Nemzeti alaptanterv (NAT), amely az Emberi Erőforrások Minisztériuma honlapján (itt) olvasható MTI-jelentés szerint „az  1., 5. és 9. évfolyamon felmenő rendszerben a 2020/2021-es tanévtől lép életbe”. A módosított NAT a Magyar Közlöny 2020/17. számában (itt és itt) érhető el, a magyar nyelv és irodalom tantárgyra vonatkozó fejezet a lapszám 300. oldalán, illetve a PDF állomány 12. oldalán kezdődik. Az alábbiakban a Magyartanárok Egyesülete választmányának állásfoglalását olvashatják.

A Magyartanárok Egyesülete állásfoglalása
a Nemzeti alaptanterv 2020. január 31-én nyilvánosságra hozott szövegéről

A Magyartanárok Egyesületének véleménye szerint

ez a Nemzeti alaptanterv a magyar nyelv és irodalom tantárgy tekintetében nem nemzeti és nem alaptanterv.

Nem nemzeti, mert ekkora mennyiségű tananyag az adott korosztály legalább kétharmada számára nem elsajátítható, őket a nemzetből mintegy kirekeszti. Nem alaptanterv, mert a tanítást teljes részletességgel s nem csupán alapjaiban szabályozza. Komoly óraszámcsökkentés mellett jelentős tananyagbővítést hajt végre. Annyira nem ad módot a képességfejlesztésre, a diákok egyéni fejlődésére, a módszerek és gondolatok sokféleségére, hogy egyáltalán nem szolgálja a diákok érdekeit, nem teszi őket jó szövegértőkké, árnyalt és pontos szövegek alkotóivá, művelt, a humán kultúra iránt elkötelezett felnőttekké.

Nem szolgálja sem személyiségfejlődésüket, sem tanulás- vagy munkakultúrájukat, sem boldogulásukat a munka világában. Ezért mélyen gyerekellenes.

A kortárs kultúráról tudomást sem vesz, habár tud arról, hogy a nyelv állandóan változásban van, ám ezt morális kérdésként kezelve (az egyénnek a nyelv iránti felelősségről szólva) keményen normatív nyelvszemléletet képvisel. Az irodalom folyamatát is az 1970-es években lezárja, egészen véletlenül és elszórtan szerepelnek csak ennél újabb művek a tananyagban, a kortárs irodalom mint téma és fontos probléma eltűnt. A régi korok irodalomtörtének ismeretét sokkal mélyebben írja elő, mint azt a diákok nyelvi kompetenciája lehetővé tenné, és még a régebbi korok irodalomtörténetéről adott képe is elavult és elfogult.

Ez az alaptanterv újra az ideológia, a politika szolgálólányává teszi az irodalmi nevelést, s ezzel legalább negyven évvel veti vissza az 1978-ban a szolgálólányi szerepből kiszabadult magyartanítást.

Irodalomszemlélete a művek nyelvi megvalósulásának és nemzeti kulturális értékének elszakításával, szembeállításával nem konzervatív, hanem elmaradott. Olyan ideológiai kiindulópontokat tartalmaz, amelyek nem eredményezhetnek érvényes tanítási koncepciót. Az irodalom tananyag kitüntetett eleme az üldözött magyarság koncepciója, a Trianon fölötti gyász hangsúlyozása és a határon túli magyarsággal való egység deklarálása. Nem tagadva e történelmi trauma miatt érzett fájdalom jogosságát, illetve a magyar irodalom államhatárokon túllépő jellegét, úgy véljük, ezt a fájdalmat az irodalomtörténet vezérgondolatává tenni mélyen irodalomellenes gesztus.

Az alaptanterv az irodalom tananyag egyetlen lehetséges rendezőelvének a kronológiát tekinti, csak deklarálja, hogy az általános iskolában időlegesen lehetséges más rendezőelv, de nem tesz lehetővé semmiféle más utat. Ezzel a 7–8. osztályos diákokat végképp elidegeníti az irodalomtól, a 9–12. osztályosokat szintén. Nem ad teret semmiféle tanári kezdeményezésnek, önálló gondolatnak. Nem vesz tudomást a régiók, az iskolák és tanulócsoportok különbségeiről, mindenkit beszorít az országos egyentanterv kalodájába.

Érzéketlen minden iránt, amit a magyar pedagógiatudomány, a tantervelmélet, a szakmódszertan az előző évtizedekben megalkotott.

Deklarálja a módszertani szabadságot, de olyan mértékben szabályozza az elvégzendő tananyagot (például időnként még azt is meghatározza, hogy mely versek mely versszakait kell memoriterként megtanítani), hogy az minden tanári mozgásteret végképp beszűkít.

A tárgyalt szerzők és művek listájának bővülése nem alapul komoly tudományos kutatásokra, nincs tudományos fedezete, hanem olyan kultúrharcos szemléletet tükröz, amely egy ideológiai üzenet kedvéért szétszakítja a nemzetet. Ezért nem tekinthető alaptantervnek, nemzetinek meg végképp nem, mert szemben áll azzal a gondolattal, hogy a nemzet egészének alaptanterve legyen.

Mindezek alapján leszögezzük: a most nyilvánosságra került kormányrendelet olyan súlyosan veszélyezteti a nemzet egységét, a nemzeti kultúrát, a magyar nyelv és irodalom szerves fejlődését, a diákok fejlődését, a tanári munka szakmaiságát, annyira mérgezi a közgondolkodást, hogy azonnal vissza kell vonni.

A Magyartanárok Egyesülete választmánya

Budapest, 2020. február 1.

 

Forrás.